A bázakerettyei templom története

Szerző: Salamon Gábor, Bajzik Zsolt

Forrás: Bajzik Zsolt: Jó szerencsét, Bázakerettye! – Bázakerettye és Térsége Bányász Művelődési Egyesület - ISBN 978-963-08-8284-2

A hívek közösségének gyűjtőhelye a templom, és ezzel ez a kicsi zalai település sokáig nem rendelkezett. A kerettyei kápolnát Tüttösy Ferenc építtette szülei halála után és latin nyelvű felirat hirdeti a templomban, hogy „Itt nyugszik Töttösi (sic) László tekintetes úr Zala vármegye táblabírája, született 1746-ban, életének vége szakadt 1824. március 7-én.” A kápolna korai történetéről nagyon kevés adat található. Egy számadáskönyv szerint 1933-ban felújították, kicserélték a tetőszerkezetét, kifestették az épületet és a tornyot újra bádogozták. Közben olajat találtak a település közelében, amely a temetőkápolna funkciójában gyökeres változást hozott.

A hirtelen megnőtt lakosságszám következtében szükség mutatkozott a hívek lelki életének ápolására, ezért a bázakerettyei expositúra 1941. január 1-én kivált a bánokszentgyörgyi plébániából, melynek vezetésével a 28 éves Falusi Józsefet bízták meg. Az új lelkészséghez ekkor csak Bázakerettye tartozott 407 helybeli lakossal, de rajtuk kívül a MAORT (Magyar-Amerikai Olajipari részvénytársaság) alkalmazottai, munkásai és az ide vezényelt katonaság lelkipásztori teendőit is el kellett látnia. Az ünnepélyes alapítás úgy zajlott le, hogy Phem (későbbi Mindszethy) József püspöki biztos, prelátus néhány pap kíséretében, a templom előtt összegyűlt hívek szeretetébe ajánlotta az első lelkészt. A temetőkápolnát ugyan kicsinek tartotta, de azt ajánlotta, hogy töltsék meg mindig, ha kicsi, akkor meg feszítsék szét az oldalát.

A kápolnát alkalmasság kellett tenni az emberek fogadására, ezért a hívek a templomdíszítésre ebédet adtak, a faluban is gyűjtöttek a harmóniumra és a MAORT tisztviselők is 320 pengőt adományoztak. Ezen összegekből vázát vettek az oltára, kilincset az ajtóra, kijavították a templom ablakát, csillárt vásároltak. A község 1000 pengő segélyt utalt át, amelyből sikerült beszerezni a templomi padokat. 1942-ben készült el a MAORT segítségével a szent sír kápolna és alkalmassá tették a kápolnát a mindennapi szentmise bemutatására. Ekkor épült ki a villanyvilágítás és a gáz fűtés is.

1943 őszén Falusi Józsefet Fodor Antal plébános váltotta. 1944-ben aztán szomorú események következtek a település életében, július 30-án mintegy 90 bombázóból álló kötelék az olajtelep ellen légitámadást intézett. A bombázás során a kápolna fala és a tornya is megrepedezett, a tetőcserepek is teljesen tönkrementek, amelynek rendbetételét a MAORT végezte el, a falakat azonban később szándékozta kijavítani.

1946 nyarán Fodor Antal felterjesztette az egyházmegyei főhatósághoz a bázakerettyei kápolna felújításának és bővítésének tervét. A kápolna a lakosság számának növekedése miatt ekkor már mindenképpen átalakításra szorult. A munkálatok 1948 júniusára készültek el és a lelkész levélben kérte megújított kápolna felszerelését mivel a templom nem rendelkezett szószékkel, keresztelő kúttal és oltárral, amely így a liturgikus szempontoknak sem felelt meg. 1970-ben Asbóth István plébános állapotfelmérése alapján a templom épülete kívül-belül rossz állapotú volt, mivel a tetőszerkezet szétnyomta az oldalfalakat és mindenütt nagy repedések keletkeztek.

Az elkövetkező évtizedekben az épületet többször felújították, környezetét szépítették. A templom berendezése is több fázisban nyerte el jelenlegi formáját. Belső falfelületeit Hausvater Mária Veronika ciszterci nővér tervei alapján, id. Fodor Antal falfestményei díszítik.

2024-ben az egykori temetőkápolna építésének 200. évfordulóján a Bázakerettye Jövőjéért Közhasznú Alapítvány „Helyi jelentőségű épület” táblával jelölte meg, akárcsak a MAORT segítségével épített kápolnát. Ekkor került elhelyezésre az 1940-es évek tervei alapján elkészített Szent Borbála kép is.