MAORT étterem

Hofstadter József

                                 A bázakerettyei MAORT munkásétkezde története

(1942/43 -2023)
Tulajdonosok: MAORT 1943-1949
Az olajipar jogutód vállalatai 1949-1992
Helyi önkormányzat 1992-

Jelenleg „ Kerettye Étterem” néven üzemel.
ELŐZMÉNYEK
Az 1936-os évben a Lispe-Szentadorján, Budafapuszta-Kerettye térségbe érkező
EUROGASCO angol-amerikai vállalkozás olajkutatói (angol-amerikai betanító
munkavezetők, magyar geológusok, mérnökök, tisztviselők, valamint először a Sopron
vármegyei Mihályi, majd a Somogy vármegyei Görgeteg-Inke községek térségében felvett
magyar munkások, továbbá a m. kir. Kincstártól átvett magyar dolgozók) eleinte a környező
zalai aprófalvakban kerestek szállást, kiadó lakást, szobát és étkezési lehetőséget a helyieknél.
Dr. Papp Simon m. kir. bányaügyi főtanácsos, főgeológus a Bányászati és Kohászati Lapok
1939. évi, május hó 01. 9. számában leírta: „ A külső üzemeknél alkalmazott nagyszámú
tisztviselőnek és munkásnak az elhelyezkedése nagyon nehéz, mert a budafapusztai boltozat
területén, csak igen kicsi falvak vannak, amelyek csak nagyon nehezen tudnak ennyi idegen
embert befogadni. Kerettyén például alig van több mint 13 nyomorúságos viskó. Ezért a
tisztviselő és munkás személyzet szétszórva lakik a környező falvakban.”
Ezek ismeretében érthető, hogy az 1937-es sikeres olajkutatást követően az
EUROGASCOnak, a munkával járó emberpróbáló nehézségek mellett, a legnagyobb gondot a
folyamatosan, egyre növekvő számú tisztviselőnek, és munkások jelentős részének
rendezetlen lakáskörülményei, továbbá étkezésük megoldatlansága jelentette.
Mindezek enyhítésére legelőször hordozható, gyorsan felállítható, ún. „magorlemezes”
faházakat vásároltak, amivel több ember elszállásolását és meleg étel elkészítését tették
lehetővé. A faházakból egy kis lakótelep jött létre Kerettyén, a Hajós földbirtokos fivérek
kastélya mögötti domboldalban. A kastélyt 1937-ben az első mezei iroda céljára bérelte ki az
EUROGASCO. Ez volt az első üzemi központ (később tűzoltó laktanya létesült és működött
a helyén). Itt volt berendezve a célnak megfelelő kis geológiai és kémiai laboratórium.
1938 elején az EUROGASCO kezdte el építeni, de már az utód, a MAORT (Magyar-
Amerikai Olajipari Részvénytársaság) idején készültek el az első igényesebb házak (7 db) a
„mérnök camp”-en. Az 1939. évi jelentősebb nyereség biztosított lehetőséget arra, hogy az
építkezéseket folytassák a „tisztviselő camp”-el (7 db ikerház felépítésével, ill. 7 db újabb iker
munkáslakással) 1940-ben.
1940-1941-től az olajtermelés fellendülése miatt az építkezések nagyobb ütemben
folytatódtak, és a következő években újabb, igényes lakótelepek létesültek. Ebben az
időszakban kezdődött meg az első munkásétkezde építése, amely a dolgozók jobb ellátását,
biztosítva, a szociális körülményeket tovább javította.
ÉPÍTÉS KEZDETE
Egy hiteles adatot (fényképet) ismerünk eddig;
Srágli Lajos „Munkások a fekete arany birodalmában” című kutató munkája, 2004. (97.old)

MOIM
(Alapozási munkálatok láthatók az épülő étkezdénél, háttérben a mai Olaj utcai házakkal)
Az étkezde építése 1942-ben kezdődött a mai Olaj út, József Attila út, és az Iskola út 1., 2.,
4. számú házak felépítése után. Az 1db 3 szobás, 6 db 2 szobás, 18 db 1 szobás (később 2
szobássá átalakított) amerikai mintára kialakított munkás lakótelepi házakkal együtt, az
étkezde is igényesen, beton és égetett tégla alapanyagból készült el. Volt már helyi, vállalati
mészégető, téglaégető, sőt a nagykanizsai Stern téglagyárat is a MAORT üzemeltette. A
tetőszerkezetek (fedélszékek) a mai napig is megcsodálható szakértelemmel, igényességgel
készültek, tartós anyagú vörösfenyőből. Ez a fenyőanyag Erdélyből származik. A MAORT
megvásárolt Erdélyben egy erdőrészt, kitermeltette, feldolgoztatta építkezési anyagnak, és
egyszerre használta fel az összes épülethez. A tetőfedésre szintén egységesen hódfarkú piros
színű cserepet használtak, ami részben a nagykanizsai, részben a beledi téglagyárból
származott. Az épületek a külső vakolás után, egységesen fehér színt kaptak. Az étkezde alatt,
de a többi épületnél is, pincét alakítottak ki raktározás céljából. Boltíves (bombabiztos)
kiképzéssel, beton padozattal, külső, vagy belső lejárattal. Az étkezdében egy konyha, főző-,
sütő-, mosogató résszel, egy kantin, egy kis raktár, egy nagy- és egy kis terem lett kialakítva,
külön férfi-, női mosdóval. A hátsó bejárat melletti helyiséget pihenőszobának alakították ki.
ÉPÍTÉS BEFEJEZÉSE
Kettő hiteles adatot ismerünk eddig
Dr .Papp Simon „Életem” címmel megjelent önéletleírásából (2.kiadás, 2000.143.old.
MOIM)
1942. november 30-i bejegyzés;
„…ma Kerettyén megnéztem az új munkás étkezőt, amely pár nappal ezelőtt nyílt meg”
Srágli Lajos: „A politika csapdáin át a MAORT története 1938-1949” címmel megjelent
kutatómunkája. MOIM
A kronológiai felsorolásból (232 old.)
1943.április 26.; „ ……Elkészült az étkezde Bázakerettyén”
Valószínűsíthető, hogy mindkét időpont jó, ( próba üzemmel már november hónaptól igénybe
vették az épület egyes részeit) de a végleges átadás időpontja a következő év április.
AZ ÜZEMELTETÉS
Az étkezdét, amiben kantin is volt, a MAORT saját alkalmazottjaival üzemeltette.
Egyszerre 104 személyt tudtak fogadni, e miatt az ebédeltetést, csak két turnusban tudták
lebonyolítani, de volt olyan időszak amikor három turnust is ki kellett szolgálni. Reggelit és
vacsorát is biztosítottak a dolgozóiknak kedvezményes áron.
1946. 09. 06-i ,adat (PSzLBányász 52 sz.)
Étkezési díjak: Reggeli 0,70 Ft
Ebéd 2,00 Ft
Vacsora 1,30 Ft

A MAORT mindent beszerzett a megfelelő ellátáshoz. Külön sertéshizlaldát is építtetett
tégla-, beton anyagból, 7 db kifutóval az Olaj út végén, mellyel biztosították az étterem
húsellátását a legnehezebb időkben is. Itt is saját alkalmazottakat foglalkoztatott, Kövér
Jánost, majd később Lispeszentadorjánból bejáró Sweitzer Józsefet, állatgondozóként.

Az étkezde épületét az első időszaktól kezdve, több célra is igénybe vették nagy befogadó
tere miatt. 1947-ben itt kezdte meg működését a MAORT támogatásával létrejött óvoda,
melynek vezetőjét Illés Flórát (Gerencsér Lajosnét) is a MAORT alkalmazta. Az épületben
üzemi könyvtár is működött egy kis ideig. (Perlaki Ferenc könyvtáros).
Üzemi nagygyűléseknek, párt-, szakszervezeti rendezvényeknek is otthont adott. Az
épületben dalárda is működött. Szemináriumokat, bálokat tartottak. Gyakran az általános
iskola is igénybe vette farsangi bál, télapó ünnepség lebonyolítására. Volt itt KRESZ oktatás,
de a zalaegerszegi kihelyezett szakmunkás képző ipari iskola is itt tartotta a tanóráit.
Későbbiek során, éveken keresztül itt voltak helyi falugyűlések és lehetne sorolni tovább. Egy
biztos, hogy a településen központi elhelyezkedése miatt, szívesen vette igénybe a lakosság is
többféle célra pl. gyakran lakodalmak lebonyolítására is. Az épületben a 60-70 es években
egyszemélyes élelmiszerbolt is működött, Szép Tiborné üzletvezetésével.
Étkezdevezetők vállalati alkalmazottak voltak:
 Varga Ádám 1943-1946
 Kovács József
 Perkó József
 Buzási Sándor
 Szép Tibor
 Csatári Ferenc 1957
 Takács Jenő 1958-1967
 Laksz Károly
 Fekete Antalné -1992-ig
1992-ben az olajipar térítésmentesen átadta a helyi Önkormányzatnak a tulajdonjogot és az
üzemeltetést. Az önkormányzat az épületet később belül felújíttatta, majd rövid idejű működtetés
után a tulajdonjogot fenntartva, vállalkozóknak kiadta pályázat útján, üzemeltetésre.
Először Petőné Varga Ilona Lenti vállalkozó, majd Laki Istvánné Tuboly Ildikó helybeli
kötődésű, majd Kéri László becsehelyi vállalkozó üzemeltette. 2005-től viszont az Inergon Kft.
Németh Gábor vezetésével a mai napig kiválóan megoldja nemcsak a helybeliek, hanem a
környéken lakók, nyugdíjasok, iskolák étkeztetését is, kiszállítással. Emellett rendezvények, betérő
turisták is kitűnő ételek italok között válogathatnak.
Forrás:
 Srágli Lajos: Munkások a "fekete arany" birodalmában (MOIM)
 Ötven éves a Magyar Kőolaj és Földgázbányászat - KFV 1937- 1987

Szerző : Hoffstadter József