Antal Dezső építész életrajza

Bajzik Zsolt

Antal Dezső (Brassó, 1897. június 12. – Budapest, 1971. augusztus 31.) építészmérnök, építészeti szakíró és főiskolai tanár alap és középiskoláit Brassóban végezte el, majd 1922-ben a budapesti Ferenc József kir. Műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Az oklevél átvételét követően 1922–1926 között dr. Hültl Dezső építész irodájában gyakornokoskodott, és 1923-tól a műegyetem tervezési tanszékén dr. Kotsis Iván mellett tanársegédként dolgozott. 1926-tól önálló építészeti tevékenységet folytatott és ettől az évtől a Budapesti Árvaszék, majd a Pestvidéki Törvényszék és a Budapesti Törvényszék hites szakértőjeként is működött.

Antal Dezső egyetemi hallgatóként megalapította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét. Az 1920-as évek elején belépett a Hungária Magyar Technikusok Egyesületébe, majd tanársegédként Budapesten szervezte a Brassói Ifjak Társasága összejöveteleit. Később tagja lett Magyar Mérnök és Építész Egyesületnek, a Magyar Nemzetpolitikai Társaságnak, a Magyar Ház Baráti Körének és a Bartha Miklós Társaságnak. 1934-től 1946-ig az Iparművészeti Főiskolán tanított, ahol 1939-ben rendes tanárrá nevezték ki.

1933-ban jelent meg Antal Dezső A telepítés műszaki vonatkozásai című tanulmánya, amelyben a magyarországi falufejlesztések területén végrehajtandó legfontosabb tennivalókat fogalmazta meg. Az építész véleménye szerint a telepítések legfontosabb feladata az elmaradt vidéki építészet korszerű alapokra helyezése, amelyre számos példát sorolt fel a házak elrendezési és építési módjairól. Antal szerint az új falusi épületek létrehozásában a legfontosabb szempontnak az adottságok gondos mérlegelését, a házak ésszerű elhelyezését, és az ikerházak bevezetését tartotta. Szerinte a községi építkezéseknél a hasznos és felhasználható jó példákat a helyi viszonyok figyelembevételével kell megvalósítani. A lakóházaknál és gazdasági épületeknél a 45 fokos tetőt tartotta a legmegfelelőbbnek, míg a házak külső és belső kiképzésében a tornác, a kapuk, a látható gerendázat és gerendavégek kialakításában, színezésében kívánta biztosítani népművészet érvényesülését. Az építkezések során javasolta, hogy a talajszint felett 50 cm-el kiemelkedő alapfalak készüljenek és a kiugró ereszek által a csapadékvizek ellen védve legyenek a falak. Fontosnak gondolta még a falusi középületek megfelelő kialakítását, amelynek megoldását az 1928-ban az általa tervezett fótújfalui népház rajzain keresztül ismertette.

Az erdélyi származású Antal Dezső a magyarországi népi építészet iránti érdeklődés megindítójaként, a falukutatás „modern úttörőjeként” beutazta szinte az egész országot. Ennek során felkereste a Balaton környékét, a Velencei-tó vidékét, a Duna-Tisza közét, a nógrádi Palócföldet, Szatmár és Bihar megyéket, az Őrséget. Az útjairól előadásokon számolt be és a főiskolai tanítása során bemutatta az ekkor készített fényképeit, vázlatait.

Antal Dezső 1934 szeptemberében Zala megyében tanulmányozta a göcseji házépítési stílust, és bejárta Lenti, Zalabaksa, Csesztreg, Szécsisziget, Gutorfölde, Gellénháza környékét, a „Szegek” vidékét, amelynek során 90 fényképet és feljegyzéseket készített a göcseji népi építészetről. Magába szívta e tájegység motívumkincseit és a tapasztalatait felhasználta a későbbi tervező munkája során. Az építész  ekkor gyűjtött anyagát A magyar népi építészetről. Göcsej című tanulmányában 1935-ben adta közre, amelyben kiemelte a tornácok, a kódisállások, a faragott oromzatok és faoszlopok különleges díszítőelemeit.

Zala megyében 1934-ben indult újra mozgalom a Göcseji Gyűjtemény szervezésére, amikor Antal Dezső – a fóti népház mintájára – kettő, alig eltérő változatú épületet is tervezett a jövendő intézmény számára. A létrehozandó U alaprajzú, téglából készült múzeum látványtervét színes akvarellekben festette meg. Ez a ház ugyan nem valósult meg, de 1935-ben a zalaegerszegi Göcseji Napok keretében avatták fel az Antal Dezső elképzelése alapján megvalósított ún. revíziós haranglábat és az országzászló rúdját.

Az építész göcseji stílusú tervei alapján készült el 1936-ban a mumori (ma: Lentimumor) iskola épülete, majd 1937-ben Lentiben a Szent István Népiskola, és ebben az évben helyezték el az általa megálmodott gellénházi templom alapkövét is.

Az építészmérnök pályafutásának legszebb épületei azonban az egykori Magyar- Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) Bázakerettyei és Lovászi telepein készültek el. Az 1938-ban elkezdett mérnök- és tisztviselőlakásokból 1944-re Antal Dezső tervei és elképzelései alapján a Göcsej vidékére jellemző építészeti elemek felhasználásával a környező tájba tökéletesen beilleszkedő épületek valósultak meg. A bázakerettyei MAORT lakótelep házai a lejtős domboldalon úgy kerültek elhelyezésre, hogy csodálatos kilátás nyílott a Válicka völgyére. Az elsőként megépült 7 mérnökház mindegyike három szobás, fedett verandával, egy nappali és két hálószobával, fürdőszobával, beépített szekrénnyel ellátva, első osztályú kivitelben valósultak meg. Az alaprajzi elrendezést a vállalat igazgatóságának kérésére úgy alakították ki, hogy abban egy család, vagy két nőtlen mérnök is megfelelő kényelemmel ellakhatott.

Ezek a zalai épületek azt bizonyítják, hogy Antal Dezső munkásságára a megfontolt formakeresés jellemző, amelynek során felhasználta a paraszti gondolkozásban mindig érvényesülő racionális, illetve funkcionális építészeti elveket. Jól ismerte a népi építészet szerkezeti sajátságaiból származó formákat és színeket, amelyek kifejezésre jutottak későbbiekben néhány általa megvalósított városi épületen is.

Antal Dezső jelentősebb tervezései és kivitelezései között tartották számon a vecsési zárdát, a budapesti rendőrtiszti evezős klubházat, a székesfővárosi kátrányozó és bitumenező telep munkásházait, a Pilsudski emlékművet, a balatonalmádi fürdőtelep eszmei megoldását, Aporháza, Tolna, Paks, Szabolcs és Kemecse telepesházait, a dobogókői rendőrtiszti üdülőt, a komádi tanyai internátust és iskolát, a kőszegi Kelcz-Adelffy fiúnevelő intézetet, a hollókői népiskolát és a gyálligeti tiszttartólakást. Ezeken kívül több fővárosi és vidéki bérházat, magánházat, nyaralót is tervezett, számos tervpályázaton nyert díjat és több megbízást kapott népies stílusú falusi házak terveinek elkészítésére is.

A 2. világháborút követően a pályája megtört, mivel 1946-ban az igazoló eljárás során három évre eltiltották a mérnöki munkától és ezután már nem taníthatott tovább az Iparművészeti Főiskolán sem. A későbbiekben az AGROTERV vállalatnál helyezkedett el – ahol mezőgazdasági épületeket tervezett –, és onnan ment nyugdíjba.

Antal Dezső 74 éves korában, 1971. augusztus 31-én hunyt el Budapesten és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.